hát ez lenne az alant említett videó

Megintbécs. Valahogy mindig itt a nullköve a hazaútnak. Ismét 15percbe telt, hogy megtaláljam azt a megállót, ahonnan mindig is indult a busz (mondjuk mért is lenne logikus kiírni, vagy csak egy diszkrét naranccsal jelölni, hogy nesze kislány, itt parkol az orindzsvélyz). Szóval ülni, fának dőlve,  szilárd talajon (reménykedve jó helyen), egyszerre magamat szabadnak érezve és egyszerre  elütöttkutyának a megismert és itthagyott emberek miatt. Minden ismeretségből tanultam; találkoztam olyan emberekkel, akiket látva tudom, milyen nem szeretnék lenni soha és találkoztam olyanokkal, akiknek jó lenne bekészíteni egy széket a családi vacsorához.

Egyelőre még elképzelhetetlennek tűnik, hogy 6 óra múlva anya azt mondja, hogy na szija Nyulica, vagy hogy összeturkál a Bogika nedves orra,

                                                                                             

Itt exupeeris napibölcsességek következtek volna arról, hogy mit tanultam meg az életről ebben a két hónapban (ami majd coming soon) de természetesen rossz helyen hátaztam össze a fát és kurvára de elment a buszom, mert új megállója van az orindzsvélyznek). Közben megismerkedtem egy néger nénivel (vagy ahogy az előtte odatévedt cigány néni mondotta: az a „kis barna”), aki csomagot akart küldeni haza a fiának, aki zenész, a Wolf Katinak írja a dalokat (destiny?). A cucc természetesen már nálam van, lehet ez a sors keze.. ?!  Talán jó is így, lekésettnek lenni (vagy eltévedtnek –vagy lúzernek?)- olyan szép jellemű volt ez a nő, akart pénzt adni, hogy ebédeljek, meg vegyek másik jegyet, meg anyukámnak virágot.. (hallod, ’terka?)

Aztán mit tehet az ember lánya 4 órán keresztül a PRATERstern haltestellében, na mit? Bemegy a Práterbe. Messziről kinéztem magamnak a legfélelmetesebb inkvizíciós tornyot (már amennyire ilyen magasságban még bármi is kivehető belőle). Aztán az „ejekciós ülés” elnevezésű bándzsidzsámping-jellegű kínzóeszköz eltérített.

Most itt ülök, tövig szívva az enpluszegyedik cigarettát és készülök kicsi spermamétyhenként kilövetni magam Bécs egébe és vissza, ami a tegnapi parti másnapját tekintve nem biztos, hogy 2012 legjobb ötlete...

Csapó kettő, avagy aktuson túl:

Tekintve, hogy csak párban lehetett felülni, lecsaptam egy tizenéves kis tacskóra, aki NEM FÉLT!!! Ellenben ugye velem, aki azt hitte, diszkréten aláhugggyozik Bécs városára félelmében.  (Természetesnek nem mondható mosolyomat majd a mellékelendő videón láthatjátok, de ez egyelőre még a táskámban lapul.)

No. Töltök fel képeket, mami eszem valamit és ha még az akkum is úgy gondolja, visszatérek

na feleim,

augusztus másodikától vléééÉdrijen ismét otthon lesz :)
Többnyire Egerszegen, de pesti cimbik reszkessetek, szervezek ottalvós bulikat, NÁLATOK!
:)

Hát lassan eltelik egy hónap. Már vettem egy pezsgőt, hogy megünnepeljem kitartásom végtelenségét (majd jól hozzábaszom a hajóhoz :D )

Tegnap a -kitartásomhoz hasonló- végtelen másfélórás szabadidőmben elmentem kirándulgatni. Változatos lábfotóimat fogjátok alább látni, a ruha és a cipő természetesen a legelső trinkgeldem beáldozása volt :D (szóval még nem mentem férjhez) :D

szóval elindultam a végtelennek látszó lépcsőkön fel a hegyoldalba (najó, domboldalba)

első kilátó (és a pózolj az útközben szedett virágokkal kompozíció bevezetése)

Kepler bácsi szentélye

felérés a múzeumba. virágok is be-beficcannnak essmét.

kilátás az állatra.

még még lépcsőőőőő

és Linz közepe, egy kis kocsma

A tökéletes idill:

egy csodálatos búzasörrel ülni a napsütésben, bossanovákat hallgatva, cigarettával (ó igen), figyelve a körülötted lévő embereket, ahogy egy nő megment a válláról egy katicabogarat és visszateszi a fára.. A dolgok beállnak a helyére és rá kell jönnöm, nagyon hiányzik az otthoni életem. 

adri próbálja megnyalni a tornyot

A  csúnya árzabáló megfogta az Adri seggét - mindez Passauban 

Otthon 

Present perfect 

Fekszem a sonnendecken, felettem habos felhők, alattam a Duna gyalogol hátrafelé, én kétpofára tömöm a nutellát meg a  kiwit. Szól a kubai muzsika, a nap szinte harapja a hasam és közben egy kedves Reiseleiter fiú beszél a hangosbemondóban a tájról. J Elhagytuk az első hidat Bécs felé, szinte elértem az alját. Na ez a Tui flussgenoss.

üdvözlet a mester utcából :)

a tegnapi nap nagyon jól és gyorsan telt, minden nap vagy egy kis kinnsörözés, tegnap is fél 4-re értem a szobámba  - szerencsére ma délben kezdek (ez az eddigi negyedhetekhez mérve igen barátságos). Így volt időm kijönni haza, felhívni a femilit, meg ilyenek :)))))

--

néhány képet csatolok :)

 KRÚSÓ

és mai számunk ajándékmelléklete:
 BATMAAAAN BATMAAAN